Image

A laborból az Akadémia lépcsőjére – Auer Felícia a kutatómunka öröméről

A rutinmérések helyett új megoldásokat szeretett volna keresni, ezért a vízműnél töltött egy év után doktori képzésre jelentkezett a Pannon Egyetemre. Auer Felícia, a Transzlációs Glikomika Kutatócsoport munkatársa 2026. november 10-én, a Magyar Tudományos Akadémia székházában vehette át a Junior Prima Díjat „Magyar tudomány” kategóriában. A kutatómunka öröméről, saját ötleteiről és az őt segítő emberekről kérdeztük.

Hogyan tudtad meg, hogy megkapod a díjat? Kit hívtál fel először? 

Egy pénteki napon sétáltam haza egy kicsit rosszabbul sikerült edzésem után. Gondoltam, még a hétvége előtt gyorsan átfutom az e-mailjeimet, nem sejtettem, hogy ez az e-mail is közte lesz. 

Elkezdtem olvasni, és először csak a szokásos szöveg jött velem szembe, hogy a bírálóbizottság meghozta a döntését. Gondoltam, akkor idén nem jött össze, majd próbálkozom jövőre is. Még pont akkor is beleférnék a 33 év alatti kategóriába. Olvasok tovább, egyszer csak látom, nagy betűkkel, hogy gratulálnak, az anyagom elnyerte a bírálók tetszését. Minden kitört belőlem, nagyon sírtam, annyira, hogy az utcán ketten megálltak és vártak, hogy mi történik, miért sírok ennyire. Már akartak odajönni hozzám, de akkor már sírva hívtam anyukámat, hogy anya nyertem, nyertem. Ekkor a járókelők csak elmosolyodtak, és megnyugodva tovább mentek. Anyukám kérdezte, hogy jó-jó, de mit nyertem, elmeséltem neki, hogy mekkora megtiszteltetés ez a díj és mennyire hatalmas szó ezt megkapni az országban. Természetesen folytattuk együtt a sírást. 😄 

Nagyon örült neki, mindig biztattak a szüleim és támogattak, bármibe is kezdtem bele. Ezután hívtam apukámat; ő éppen dolgozott, de ő is nagyon örült és büszke volt rám. 

IMG 5915 Csányi Tornycos Eszte

Ha körbevezetnél a laborban, mit mutatnál meg először? Miben segíthet a módszer, amin dolgozol? 

Valószínűleg a kapillárist, amiben elválasztjuk a molekulákat, ez egy hajszálvékony üvegcső, amelyet poliimid réteg borít, hogy kevésbé legyen törékeny. A fehérjékről elsősorban azt szeretném megtudni, hogyan tudjuk a leghatékonyabban elválasztani vagy detektálni őket, hogy aztán később a módszerrel egy pontosabb, de ugyanakkor gyorsabb és egyszerűbb analitikai eljárást biztosítsunk a terápiás készítmények ellenőrzéséhez. 

Miért döntöttél a doktori képzés mellett, és milyen volt elkezdeni a kutatást Veszprémben? 

Amikor elkezdtem a PhD-képzésemet a Pannon Egyetemen, akkor anyatejcukrokkal foglalkoztam, ezekhez a mintákhoz fűződnek az első analitikai méréseim. Előtte az ELTE Immunológiai Tanszéken dolgoztam mesterszakos hallgatóként, egy sejtes laboratóriumban. Az anyatejmintákból származó eredményeket természetesen a témavezetőmnek, Guttman Andrásnak mutattam meg mindig elsőként, illetve Szigeti Mártonnak és Farsang Róbertnek, akik a gyakorlati munkámat folyamatosan támogatták. Ezek a minták biológiailag nagyon komplexek, zsírtalanítani kell őket, illetve a fehérjéket is el kell távolítani ahhoz, hogy megfelelően tudjuk vizsgálni az anyatejcukrokat, így kezdő analitikusként elég nehéz dolgom volt velük. De nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen remek szakemberek álltak mögöttem, és segítettek laboratóriumi gyakorlatot szerezni. 

Egy évet dolgoztam a Vas megyei vízműnél, mielőtt jelentkeztem a PhD-képzésre. Igazából szerettem ott lenni, nagyon szuper csapat volt, de valahogy azt éreztem, hogy ennél kicsit jobban meg kell dolgoztatnom az elmémet, nemcsak rutinanalitikát szeretnék életem végéig csinálni. Valamit alkotni szerettem volna. Így elkezdtem témákat keresgélni, eljöttem Veszprémbe egy interjúra, ami nagyon jól sikerült, így abban az évben fel is vettek, és költöztem Veszprémbe. 

Hogyan dolgoztatok együtt a témavezetőddel és a mentoraiddal? Volt olyan saját ötleted, amit közösen próbáltatok ki? Mikor jelentett különösen sokat a támogatásuk? 

Guttman Andrással ötleteltünk folyamatosan, igazából az ő ötlete volt, hogy egy fluoreszcens festéket ki kellene próbálnunk a fehérjék elválasztásakor. Bevallom őszintén, akkor kicsit megijedtem, mert az András által javasolt vegyszer mérgező tulajdonságai miatt nem szívesen kísérleteztem volna vele hosszú időn keresztül. Ezt természetesen neki is elmondtam, és meg is értett. De javasoltam egy másik festéket, ami annyira jó eredményeket adott, hogy egy szabadalmi bejelentés is született a munkából. 

Járvás Gábor volt a másik mentorom, aki szintén folyamatosan segítette a munkámat szakmailag is. Sosem felejtem el, hogy amikor hazaérkeztem Szöulból két hónapos vendégkutatói tartózkodásom után, teljesen bizonytalan voltam magamban és nagyon magam alatt voltam. Gábor ezt érezte rajtam, és tudta, hogy erről beszélnünk kell. Talán annak a beszélgetésnek köszönhetem, hogy még mindig itt vagyok, éreztem, hogy bízik bennem, és hogy egy csapat vagyunk. Ez a beszélgetés nagyon sokat jelentett számomra. 

2026 11 13 AuerFelicia Csányi Tornyos Eszte

Melyik lehetőség volt rád a legnagyobb hatással az egyetemi évek alatt? 

Talán a dél-koreai vendégkutatói létem volt a legmeghatározóbb pont. Andrásnak köszönhetően volt lehetőségem két hónapot dolgozni a Szöuli Nemzeti Egyetemen, sok mindent tanultam ott.  

Melyik eredményedért kellett a legtöbbet dolgoznod? 

A szabadalmi bejelentéshez fűződő munkával volt a legtöbb dolgom egyértelműen. Rengeteg olyan mérés volt, ami mást mutatott, mint vártuk, de ezeket megismételtük, ahányszor szükség volt rá, és végül egy jó módszer kerekedett ki belőle. 

Mi segít, amikor kevésbé vagy lelkes a munkában? 

Talán a kutatócsoportunk. Nagyon motiváló, ahogy hozzáállnak a kollégáim a kutatáshoz, ha kicsit alábbhagy a motivációm, akkor mindig belőlük töltődöm. 

Ki jelölt a díjra? Milyen érzés volt elolvasni az ajánlást? 

Gábortól kaptam meg először a felhívást, majd Gelencsér András professzortól kaptam egy nagyon szép ajánlást, és végül ő nevezett be a díjra. Emlékszem, áprilisban küldte el a jelölésem. 

Meghatódva, könnyek között olvastam a rólam írt laudációt, ilyen elismerő és személyes ajánlást még soha senkitől nem kaptam korábban. Már akkor úgy éreztem, hogy nyertem, hiszen önmagában az is hatalmas megtiszteltetés, hogy egy ilyen nagy szaktekintély ennyire elismerően vélekedik a munkámról. 

Most min dolgozol, milyen kérdések foglalkoztatnak? 

Most több kutatás is folyik párhuzamosan, egyrészt a fehérjeelválasztással is foglalkozom jelenleg is, de egy új projekttel is, amelyben fej-nyaki daganatos betegek sugárterápiára adott válaszát szeretnénk előre jelezni a nyál N-glikán-mintázatából. A módszer a későbbiekben segíthet előre jelezni, hogy melyik beteg fog jól reagálni a kezelésre, és kinél lesz kevésbé hatékony, így hozzájárulhat a személyre szabott terápiához. 

Mit emelnél ki a kutatómunkából egy hallgatónak, aki még bizonytalan, hogy belevágjon-e? 

Talán az utazásokat, a konferenciákat és azt, hogy rengeteg emberrel ismerkedtem meg a munkám során, akik folyamatosan támogattak és biztattak. A kutatói létben is nagyon jelen van a versenyszellem, de azt kell, hogy mondjam, hogy soha nem éreztem azt, hogy egy másik kutató által el lennék nyomva, sőt, inkább mindig mindenki próbál átsegíteni a nehézségeken, és segíteni az esetlegesen felmerülő kérdésekben. Nagyon támogató a közösség, ami a mai világban ritka kincs. 

Gratulálunk, további sok örömet és sikert kívánunk a kutatómunkához! 

Image