Éremesélyesként megy Párizsba

Olimpiai ezüstérmes, kétszeres világbajnok, kétszeres Európa-bajnok és junior világbajnok úszó, egyáltalán nem mellesleg a Pannon Egyetem villamosmérnök hallgatója. Vizsgák már nem, de a szakdolgozat írása még hátra van. Ám teljesen érthető módon most nem a dolgozati témájára, a lakóépületek energetikai elemeinek méretezésére fókuszál Rasovszky Kristóf, hanem a párizsi olimpiára, ahol eltökélt szándéka az éremkollekciójának bővítése. Kristóffal többek között az olimpiáról, az esélyesek terhéről és a B-tervről is beszélgettünk a „könnyű napján”: tíz úszóedzés mellett ugyanis még három szárazföldi erőnléti tréning is a heti „menü” része. 

- Nemrég lett vége a dohai világbajnokságnak, augusztusig, az olimpiáig milyen még a menetrended?

- Négy világkupa futam van kiírva idénre, ebből három le is megy június elejéig, aztán június közepén jön az Európa bajnokság. A heti tíz úszó és három szárazföldi edzés mellett még lesz az olimpiáig kétszer két hét edzőtábor Törökországban, szóval sokat nem leszek itthon.

- Tudod már, pontosan milyen számokban láthatunk Párizsban?

- Az olimpiai program csak júniusban válik véglegessé. A 10 kilométer nyílt vízen olimpiai szám, a váltó azonban sajnos nem, pedig az elmúlt három év világbajnokságain ott voltunk a dobogón. A 10 km mellett medencében van három szintidőm 400, 800, 1500 gyorson, hogy ebből mi kerül be a programba, az csak később dől el. Én azt gondolom, a 800 méter gyors jöhet szóba, de ezt még végig kell gondolni. Ki kell számolni a napokat, ha bevállaljuk, hol és hogyan tudunk úgy edzeni, hogy a 10 kilométert ne üsse.

- Hihetetlen, hogy még a 10 kilométeren is milyen szoros tud lenni a befutó. Mennyire tudtad most felmérni a többiek erőviszonyát? Milyen formában vannak az ellenfelek?

- Nagyjából ez lesz a kép az erőviszonyok tekintetében az olimpián is, ami most is volt – kivéve a két németet, akik most jóval hátrébb végeztek a várhatónál. Tehát mi, a két magyar, az ausztrálok, franciák, németek, bejön még egy görög és egy izraeli - nagyjából ez a tíz fő, akinél az olimpián is az lesz csak a kérdés, hogy ki, melyik helyen úszik be. Ebből persze ki lehet emelni azokat, akik szereztek már nagy világversenyen érmet, ilyen a két német srác, az olaszok, én is ilyen vagyok, de a franciáknál is mindketten nyertek már. Szóval nagyon nehéz megmondani ebből, hogy ki lesz a nyertes, pláne, hogy folyóban fogunk úszni.

- A tokiói olimpián ezüstérmet szereztél, a mostani dohai világbajnokságon a magyar csapat egyetlen aranyérmét hoztad. Ez mennyire teher rajtad?

- Ez már nem teher, mert magamtól is ezt várom. Illetve szerencsére az elmúlt években rendre úgy tudtam elmenni a nagy versenyekre, hogy nagyjából ugyanez volt a felállás: várták tőlem az érmet. Szóval ez megszokott teher – már, ha ezt annak mondhatjuk.

- Ha majd augusztusban beszélünk, az akkori Kristóf mivel lenne elégedett?

- Érmet szeretnék nyerni Tokió után most Párizsban is. Ha ez bronz vagy ezüst, akkor azzal is elégedett leszek, ha arany, akkor annál nyilván jobbat nem tudnék. De ha ne adj’ Isten negyedik leszek és úgy jövök ki, hogy ennyit tudtam tenni, ebben nem volt több, akkor ugyan a verseny után biztosan nem, de szerintem hosszú távon elégedett leszek. Szerencsére jól indult ez az év, továbbra is nagyon reálisnak látom az éremszerzést, és ezért meg is fogok tenni mindent.

- A felkészülés nem csak a fizikai edzésről, hanem a mentálisról is szól. Segít ebben neked valaki?

- Sportpszichológussal dolgozom együtt lassan egy éve. Úgy gondolom, hogy előtte sem álltam rosszul ezen a téren, szerencsére nem voltak nagy problémáim. Ha a versenyeket, sportot nézzük, van megfelelő mennyiségű egóm hozzá, és megfelelő mennyiségű versenyszellem is, hogy nyerni akarjak. Az alapok szerintem jók voltak, de azt gondolom, hogy ezen a szinten már jó, ha van, akivel lehet erről beszélni, plusz dolgokat hozzátenni. Itt már nüanszok döntenek. Még a tíz kilométernél is van, hogy célfotó dönt a helyezésekről, úgyhogy itt már tényleg ilyeneken múlik, mint pszichológus, táplálkozás, ki, hogy pihen, hogy aludt előtte nap. Úgyhogy én megpróbálok mindent megragadni, amivel még kicsit hozzátehetek.

- Van valami kabalád, rítusod, támpontod verseny előtt?

- Nagyjából az utolsó két-három nap napi rutinja az egy ilyen kabalának nevezhető. Attól nagyon nehezen térek el, nem is szeretek, nem is szoktam. Ez a kapaszkodóm.

- Most értelemszerűen a sport van előtérben az életedben, de az egyetemi képzésed finisében vagy. Hogy látod magad néhány év múlva, mi a B terved diplomával, az élsport utáni létben?

- Szerencsére vevő vagyok több ötletre is. Sokáig nem tudtam elképzelni, hogy a sportban maradjak, amikor befejezem az élsportot, de azért az elmúlt nyolc-kilenc évben egyre jobban arra mozdulok, hogy valamilyen szinten mégis a sportban maradnék. Sokat beszélgettünk már a sportdiplomáciáról, ez nekem testhezálló lenne, aztán meglátjuk, mit hoz a jövő. Bízom benne, hogy három-négy év még van a pályafutásomban az olimpia után. Persze, az is lehet, hogy kettő, vagy az is, hogy öt. De a jövő abszolút foglalkoztat. Nagyon szívesen lennék vállalkozó is, ehhez már csak egy jó vállalkozói ötlet kell. Próbálok úgy állni a saját lábamon, hogy tudjak többfele mozogni, ha egyszer abbamarad az úszás.